Szabadságolunk

Az idén sikerült egyszerre itthon lenni mindenkinek. A baj az, hogy egyik ramatyabb állapotban mint a másik, így a szabadságunk első hete betegséggel telt. De már túlvagyunk rajta mind, úgyhogy a maradék két hetet talán élvezni is fogjuk. (most már tényleg nagyon unom, hogy minden ovis vírus testületileg kiüt...)
Már amennyit élvezni lehet belőle, mert hátravan egy halom orvos meg labor nekem.
Meglep, mennyire más ez a terhesség mint az első.
Elsősorban lelkiekben más, nem foglal le annyira. Klárival minden nap tudtam, hogy hány hét hány nap - most a hetet kb megmondom (10 hét körül vagyok). És a nagy igazság az, hogy nem éltem bele annyira magam, mert tudom, hogy ha a genetikai teszt eredménye nem jó, akkor nem fog megszületni.
De más fizikalikag is. Nincs az a rettenetes éjjelnappali rosszullétem. Azt nem mondom, hogy egyáltalán nincs hányingerem, de elviselhető mértékben és mennyiségben. A fejfájások sem öltek meg ezidáig és orrérzésem sem volt. Eddig.
Zavar a nagy meleg, olyankor minden tünet felerősödik - leginkább a hányinger -, de szerencsére az idén nyáron ez nem egy állandó állapot, úgyhogy csak egy-két igazán nehéz napom volt.
Annyira nem volt nyár, hogy a midsummerezésünk is elmaradt, a nagyon kiadós esők miatt. Tényleg, napokig ömlött az eső, aminek végülis örültem, hiszen az aszály ijesztően ideült, az egyeten bajom az elmaradt nyárünneplés volt.
Amiben viszont gyakorlatilag egy az egyben egyezik a két terhesség az a kötés zavaró hatása. Újra erősen szédülök kötés közben, csak nagyon keveset tudok kötni egy-egy alkalommal.
Így történik, hogy ezt a gyerekzoknit (Klárinak) már idestova 2 hete kötöm.

A minta Charade, de én annyit változtattam, hogy az orrától kezdtem, és nyilván a kettőt egyszerre kötöm, Fish Lips Kiss sarokkal. 
Azért igyekszem befejezni, és remélem, az első harmad után annyira magamhoz térek, hogy fogok tudni rendesen fonalazni.
És ha minden jól megy akkor lesz újabb 23 hónapom itthon. Örülök neki.