2014. június 5., csütörtök

Csirkék

Gondosan hajkurásztam a galambokat a hosszú itthonlétem alatt az erkélyről - valamiért nagyon élvezték mindig is a párkányunkat. Talán mert azon a magasságon van ahol a fán fészkeltek pár éve a felmenőik.
Aztán eljött az idő amikor elmentem dolgozni és a hajtóvadászat megszűnt. Nagy megnyugvásukban a galambok megtalálták egy használaton kívül levő edényemet a virágtartó alsó polcán amiben föld volt (nem is emlékszem már miért) és úgy gondolták, tökéletes fészek (nagyon fiatal párnak nézem őket, talán első költésük volt).
Mire észbekaptunk (délutánonként még mindig rendszeresen hajtottam el az erkély párkányáról a galambot, de ezek szerint a pasit) volt két tojás a "fészekben". Ettől a perctől kezdve a gyermekvállalásba nem szóltam bele, sőt, próbáltam nyugit biztosítani akkor már és minél kevesebbet jártunk ki, és tegnapelőtt két új taggal nőtt a galambpopuláció:
Szándékomban áll véglegesen elhajtani őket amint ezek az apróságok kirepülnek, de addig itt lakhatnak. Még nem tudom a módját a kilakoltatásnak, de nem rajongok a gondolatért, hogy itt vannak, most lesz csak az igazi szemetelés, amíg ezek az apróságok röpképtelenek viszont ürítenek...

(Nekem pedig egy hét antibiotikum után végre annyira fáj a torkom, hogy nem tudok nyelni. De lázam nincs és egyéb bajom sem (mintha ez nem lenne elég), úgyhogy megy minden a rendes kerékvágásban.)

1 megjegyzés:

Dominika írta...

Együttérzésem! Hozzánk a szomszéd macskája költözött be...